Ez az első kép rólam, ami még akkor készült, amikor anya pocakjában 12 hetes voltam. Ami pedig ezután következik, az első mosolygós kép rólam. Ekkor is még 18 hetes pocaklakó voltam:

Első mosolygós kép rólam

A következő pár kép ma, vagyis február 27-én készült, amikor is elmentünk egy olyan helyre, ahol nem csak egyetlen fotó készült rólam, hanem egy egész sorozat. Sőt még videó is. (Azt hiszem 4D ultrahangnak nevezik, vagy valami ilyesmi.)

Eszegetem a lábamat

A szende és a mosolygós Hanga

Egyelőre ennyi kép készült rólam. Szüleim gyakran hívnak Kicsi Kincsnek, de becézéseik között szerepel az Aranybogár és Bogyó is, de anya leginkább Babókát mond nekem.

Szeretek pihenni, de ha úgy tartja kedvem, akkor szívesen izgek-mozgok, és a magam nyelvén beszélgetek anyukámmal és apukámmal.

Néha meglepem szüleimet, amikor csuklok, vagy ha hirtelen nagyot fordulok a pocakban, pedig csupán élvezem, hogy tudok mozgolódni, és szeretem, ha figyelnek rám. Persze érzem, hogy nagyon fontos vagyok. Érzem is, és hallom is, mert, képzeljétek, többször elmondták már.