Korán van még, de ezt el kell mesélnem. Csütörtökön születtem, és ma még csak hétfő van, de már tegnap hazajöhettem. Anyukám reggel beszélt azzal a doktor bácsival, aki segített megszületnem, és ő azt mondta, hogy szépen javult, ezért, ha velem nincs semmi gond, hazamehetünk. Ezért anya beszélgetett a doktor nénivel is, aki engem vizsgált meg. Azt mondta, hogy jól vagyok.

Jupi!

Mehetünk haza. Sokat voltam otthon, de hát végig anya pocakjában pihentem (nem mindig, időnként mint egy sportoló, úgy mozogtam). Érdeklődve várom, hogy megpillanthassam újra az otthonunkat, új módon.

Anya telefonált apának, hogy jöjjön értünk és hozzon pár dolgot. De telefonált a papának is, hiszen ő fog minket hazafurikázni a szép autójával.

Mindketten meg is érkeztek. Dél lehetett. Nagyon szép idő volt.

Anya mesélte, hogy pár nappal korábban folyton esett az eső, de amikor születtem, ragyogóan sütött a nap, meleg volt, és tegnap is, amikor jöttünk haza, szintén.

Persze amikor apa megérkezett én szunyókáltam. Papát sem láttam. Én már csak akkor ébredtem fel, amikor első alkalommal otthon tisztába tett anyukám. Ezen a képen épp ezt lehet látni:

Ezen a napon, hasonlóan az eddigiekhez, leginkább csak aludtam, és időnként ettem. Így ennél többet nem is igazán tudok mesélni. Már csak egy képet szeretnék mutatni, amin látszik mennyire örülök én is, hogy itthon lehetek a szüleimmel.

Hamarosan jövök még, és mesélek újabb történeteket és mutatok újabb képeket, amit szüleim fotóznak. (Jaj, nagyon szeretnek mindenféle szögből és pózban képeket készíteni rólam.) :-)